Szent Rita 1381 körül született. Lelke már fiatal korában Istennel töltekezett, szülei házában szemlélődő, valóságos remete életet élt. Egyedül csak Istennek akarta szentelni életét. A Gondviselés azonban más élethivatásra is kiszemelte. Szülei tanácsára házasságra lépett. Férje nehéz természetű, hirtelen haragú ember volt, aki sokszor bántalmazta feleségét. De a férj a nemes lelkű feleség mellett lassanként megváltozott, és bűnbánó lélekkel Istenhez tért. Házasságukat Isten két fiúval áldotta meg. Férjét haragosai meggyilkolták, két kisgyermekét a jó Isten magához szólította. Rita özvegyen, árván maradt, csak az Istent érezte maga mellett. Bejutott az Ágoston rendi apácák casciai kolostorába. Itt a szemlélődésnek és az irgalmasság lelki és testi cselekedeteinek szentelte életét. Egyetlen vágya volt: együtt szenvedni a töviskoronás Krisztussal. A töviskoszorús Krisztus jegyese lett, akit az égi Vőlegény töviskoronájának egy homloksebével jegyzett el. 15 éven át, haláláig viselte Rita a sebet. 66 éves korában, 1457 körül halt meg. 1737-ben boldoggá, 1900. május 24-én szentté avatták.